1982 Tükrök

mozgásszínház

Bemutató: 1982. április 4.
Helyszín: HVDSZ Jókai Művelődési Ház, VII. Ker. Akácfa u. 32./II. emelet.

A “legelső magyarországi független táncelőadásként” kanonizált esemény. (Fuchs Lívia: Száz év tánc, L’Harmattan, 2007, 334) Novák Ferenc jóvoltából a Bihari Táncegyüttes próbatermében (két teremben) volt az előadás. A kb. 70-80 főt befogadó térben mind a hat este teltház volt. A Tükrök előadásokon nem készült filmfelvétel, a bemutató után külön alkalommal volt egy forgatás (Super 8-as filmre, kölcsön kamerával), azonban a korlátozott alapanyag miatt (30 perc) csak három jelenetet vettek fel. Angelus, Fincza és Kálmán szólója, valamint a térben elhelyezett tükörjátékok láthatók a Dobos Gábor által készített felvételeken. Az előadás zenei anyagát élőben játszották a zenészek, a hanganyagról külön hangfelvétel készült. Ezekből pár évvel később – amikor a technika rendelkezésre állt (Panasonic A2 kamera a Soros Alapítvány jóvoltából) -, 1985 körül készült egy hangos változat. A próbafolyamat során Kjetil Berge és Goran Ohldieck norvég művészek készítettek fotókat, melyekből 1985 szeptemberében nyílt kiállítás a Kreatív Mozgás Stúdióban. Az előadásokon Magyarossy Zoltán és Felvégi Andrea fotózott.

További előadások: 1982. április 05., 06., 08., 10., 11.

Zene: Szemző Tibor, Melis László, Soós András, Körmendy Ferenc
Előadók: Kálmán Ferenc, Rókás László, Fincza Erika, Angelus Iván
Technika: Eördögh Ágnes, Szaller Károly, Csorba István
Színpadterv: Pálmai János, Németh Ilona
Rendező: Angelus Iván
Plakát: Stuiber Zsuzsa

Az előadás elnyerte a Fővárosi Tanács Nívódíját

Tükrök – plakát



1982. április, Tükrök (részletek) – HVDSZ Jókai Művelődési Ház (Super 8-ról digitalizált néma változat)

1982. április, Tükrök (részletek) – HVDSZ Jókai Művelődési Ház (VHS-ről digitalizált hangos változat)

“A nézőt fényelnyelő, fekete leplekből kiragyogó tükrök vezetik az öt etüd változó helyszíneire, a kompozíciókban pedig a megkettőződés-megsokszorozódás groteszk, játékos vagy éppen tragikus lehetőségei sejlenek fel. A sem a balett vagy néptánc, sem a pantomim vagy a dzsessz mozgásnylevéhez nem köthető vizuális és mozgásnyelvi kísérletbe Angelus a repetitív zene hazai képviselőinek egy csoportját is bevonta.”
Fuchs Lívia: Koreográfiai kalandok. Variációk táncszínházra, Új Tükör, 1982.05.09.

“Ritkán adatik meg nézőnek az, hogy művészi élményen kívül közösségi élmény részese is legyen, hogy a tér, a zene, a játék olyan felszabadult légkört eredményezzen, amelyben idős és fiatal, a műfajjal vagy a szereplőkkel rokonszenvező és a véletlenül odatévedő egyformán és kötetlenül feloldódhasson a külvilág mindennapjainak stresszhatásai alól.”
Nánay István: Tükrök. Egy mozgásszínház előadásai, Színház, 1982/11, 20-22.

“The space strategy of the performance was organized not around the logic of appropriation but sharing. The act of sharing evokes the notion of ‘the commons’ used by Ramsay Burt referring contemporary dance practices as a common-pool resource, which has a political, and an aesthetic potential as well. The first contemporary dance performance in Hungary thus offered a space for the audience »for imagining and creating a new culture and new ways of thinking and living.«”
Péter Petra: On subversive space strategies used by Hungarian contemporary dance creators in late socialism, www.academia.edu