1983-tól máig: kreatív gyerektánc órák

Angelus Iván gyerekóráinak tanítási gyakorlatából alakult ki a kreatív gyerektánc pedagógia, mely csak később, a kilencvenes években kapta meg ezt a nevet. A módszert bemutató, 1998-ban megjelent könyv címe Táncoskönyv. A Táncoskönyv szellemi forrásként említi Mérei Ferenc és Vekerdy Tamás pszichológusokat, akik a gyermekközpontú pedagógia hazai meghonosítói. Emellett kortárs képzőművészeti és zenei pedagógiai és alkotói módszerek is inspirálták a kreatív gyerektánc gyakorlatait: Forgács Péter és Winkler Márta, valamint a KMS-ben Németh Ilona és Pálmai Katalin által vezetett vizuális művészeti foglalkozásokból, valamint a 180-as Csoport alkotói módszereiből is sokat profitált a kreatív gyerektánc.

Angelus Iván kreatív gyerektánc óra, KMS Csanády utca, 1985. 10. 24.
Angelus Iván kreatív gyerektánc óra, KMS Csanády utca, 1986. 02. 26.
Angelus Iván kreatív gyerektánc óra, ugróiskola, KMS Csanády utca, 1986.03.06.
Angelus Iván kortárs tréning, gyerekóra, (ugrás improvizáció), KMS Csanády utca, 1986.03.06.
Angelus Iván felnőtt tréningje és gyerek tánc improvizáció, kamera kísérletek, KMS Csanády utca, 1987.
Sághy Emese kreatív gyerektánc óra, KMS Csanády utca, 1989-1990.
Angelus Iván kreatív gyerektánc óra, KMS Csanády utca, 1989 körül
Angelus Iván tinióra, KMS Csanády utca, 1989. 11. 21.
Angelus Iván kreatív gyerektánc órája, KMS Csanády utca, 1985.

„Kálmán Ferenc végzett az órájával, a gyerekek ricsajoznak az öltözőben. A másik helyiségből kamaszlányok bukkannak fel. Angelus Ivánon a sor. A bemelegítő dzsesszbalett már egészen jól megy a lányoknak. Az óra végén improvizálnak.”
Szép Zsuzsa: Hisznek a mozgásnak. Népszabadság, 1984.01.21., 42. évf./17. szám, 17. old.

“Szó alig hallatszik, csak zene szól már azóta, hogy az első gyerek belépett. Mozognak, táncolnak, utánoznak, játszanak, összekapcsolódnak-kapaszkodnak és egyedül maradnak. Játszanak a testükkel, próbálják, mit tudhat a karjuk, a derekuk, a térdük, a nyakuk; mit tudhat az ember kifejezni a mozdulataival, egyedül, ketten, vagy csoportban akár.”
Schäffer Erzsébet: A mozdulat és az emberi méltóság. Interjú Angelus Ivánnal és Kálmán Ferenccel. Gyermekünk, 1984.07.01., 35. évf./7. szám, 26-27. old.

“A 6-9 évesek óráján jártunk. Ebben a teremben — bár itt is van guggolás, karlendítés, be- és kilégzés — nem hangzanak el vezényszavak. Csak hasonlatok. És mert játékosak, élénk asszociációra és lelkes végrehajtásra serkentik a gyerekeket. Nyilván ettől, hogy mozgásban és viselkedésben szabadabbak hasonló korú társaiknál; hogy olyan feladatokat hajtanak végre, amik — elvben — meghaladják a képességeiket. Ezek a gyerekek tudnak ugrani, eldőlés nélkül forognak kettőt, improvizálnak, de ami ezeknél is fontosabb: megtanulnak odafigyelni önmagukra, sőt, társaikra is.”
Bors Edit: Vezényszavak nélkül. Új Tükör, 1986.03.09., 23. évf./10. szám, 36-37. old.

“Persze, nem csak a folyó, a víz, hanem maga a világ egésze is folyamatosan mozog és változik. Az ember pedig ezekhez a változásokhoz akarva akaratlanul is alkalmazkodik. Az elmúlt száz évben annyit változott a világ, amennyit az emberiség története folyamán olykor ötszáz év alatt sem. Az utóbbi években pedig, ha csak itthon, Magyarországon nézünk körül, egyszerűen szédítően felgyorsultak az események.”
T.P.I.: A mozgás. Pajtás, 1989.03.02., 44. évf./8. szám, 8-9. old.

“A felnőttek, de már a kamaszok órái is többnyire relaxációval kezdődnek: Mi nemcsak dolgozni, vagyis összehúzódni hanem pihenni, ellazulni is megtanítjuk az izmokat. A megfeszülni és ellazulni egyaránt villanásnyi idő alatt képes izmok teszik harmonikussá a mozgást (színpadon – utcán egyformán!)”
Angelus Iván: Hol van az ember közepe. Visszhang, 1989., 3. szám, 15. old.

“KREATÍV GYEREKTÁNC PEDAGÓGIA kurzust indít Angelus Iván február 5-től.”
Magyar Nemzet, 1990.01.27., 53. évf./23. szám, 16. old.

“A gyerekek felszabadultak, élvezik a táncóra játékos részeit (ezek hajszálpontosan akkor kezdetinek, amikor a gyerekek figyelme lankadni kezd). Iván szinte folyamatosan értékel: többnyire csak arcjátékával, testtartásával jelzi, elégedett-e. Ha mégis megszólal, általában kérdez. Tanítványait nem kezeli felnó’ttként, de partnernek tekinti őket. Ha a helyzet úgy kívánja, pár perces anatómia-előadást tart vagy együtt elemzik egy zenedarab stílusát. Nincs drill, bárki kérdezhet, ha udvarias és betartja a játékszabályokat (jelentkezni is felesleges). A táncterem, mely a Kreatív Mozgás Stúdiónak és a Budapest Tánciskolának is otthont ad, egy öreg bérház alagsorában található.”
Dávid Péter: “Szeretnék valaminek a végére járni”. Angelus Iván táncpedagógus. Respublika 1994.05.20., 1. évf./1. szám, 65-66. old.