Angelus Iván gyerekóráinak tanítási gyakorlatából alakult ki a kreatív gyerektánc pedagógia, mely csak később, a kilencvenes években kapta meg ezt a nevet. A módszert bemutató, 1998-ban megjelent könyv címe Táncoskönyv. A Táncoskönyv szellemi forrásként említi Mérei Ferenc és Vekerdy Tamás pszichológusokat, akik a gyermekközpontú pedagógia hazai meghonosítói. Emellett kortárs képzőművészeti és zenei pedagógiai és alkotói módszerek is inspirálták a kreatív gyerektánc gyakorlatait: Forgács Péter és Winkler Márta, valamint a KMS-ben Németh Ilona és Pálmai Katalin által vezetett vizuális művészeti foglalkozásokból, valamint a 180-as Csoport alkotói módszereiből is sokat profitált a kreatív gyerektánc.
„Kálmán Ferenc végzett az órájával, a gyerekek ricsajoznak az öltözőben. A másik helyiségből kamaszlányok bukkannak fel. Angelus Ivánon a sor. A bemelegítő dzsesszbalett már egészen jól megy a lányoknak. Az óra végén improvizálnak.”
Szép Zsuzsa: Hisznek a mozgásnak. Népszabadság, 1984.01.21., 42. évf./17. szám, 17. old.
“Szó alig hallatszik, csak zene szól már azóta, hogy az első gyerek belépett. Mozognak, táncolnak, utánoznak, játszanak, összekapcsolódnak-kapaszkodnak és egyedül maradnak. Játszanak a testükkel, próbálják, mit tudhat a karjuk, a derekuk, a térdük, a nyakuk; mit tudhat az ember kifejezni a mozdulataival, egyedül, ketten, vagy csoportban akár.”
Schäffer Erzsébet: A mozdulat és az emberi méltóság. Interjú Angelus Ivánnal és Kálmán Ferenccel. Gyermekünk, 1984.07.01., 35. évf./7. szám, 26-27. old.
“A 6-9 évesek óráján jártunk. Ebben a teremben — bár itt is van guggolás, karlendítés, be- és kilégzés — nem hangzanak el vezényszavak. Csak hasonlatok. És mert játékosak, élénk asszociációra és lelkes végrehajtásra serkentik a gyerekeket. Nyilván ettől, hogy mozgásban és viselkedésben szabadabbak hasonló korú társaiknál; hogy olyan feladatokat hajtanak végre, amik — elvben — meghaladják a képességeiket. Ezek a gyerekek tudnak ugrani, eldőlés nélkül forognak kettőt, improvizálnak, de ami ezeknél is fontosabb: megtanulnak odafigyelni önmagukra, sőt, társaikra is.”
Bors Edit: Vezényszavak nélkül. Új Tükör, 1986.03.09., 23. évf./10. szám, 36-37. old.
“Persze, nem csak a folyó, a víz, hanem maga a világ egésze is folyamatosan mozog és változik. Az ember pedig ezekhez a változásokhoz akarva akaratlanul is alkalmazkodik. Az elmúlt száz évben annyit változott a világ, amennyit az emberiség története folyamán olykor ötszáz év alatt sem. Az utóbbi években pedig, ha csak itthon, Magyarországon nézünk körül, egyszerűen szédítően felgyorsultak az események.”
T.P.I.: A mozgás. Pajtás, 1989.03.02., 44. évf./8. szám, 8-9. old.
“A felnőttek, de már a kamaszok órái is többnyire relaxációval kezdődnek: Mi nemcsak dolgozni, vagyis összehúzódni hanem pihenni, ellazulni is megtanítjuk az izmokat. A megfeszülni és ellazulni egyaránt villanásnyi idő alatt képes izmok teszik harmonikussá a mozgást (színpadon – utcán egyformán!)”
Angelus Iván: Hol van az ember közepe. Visszhang, 1989., 3. szám, 15. old.
“KREATÍV GYEREKTÁNC PEDAGÓGIA kurzust indít Angelus Iván február 5-től.”
Magyar Nemzet, 1990.01.27., 53. évf./23. szám, 16. old.
“A gyerekek felszabadultak, élvezik a táncóra játékos részeit (ezek hajszálpontosan akkor kezdetinek, amikor a gyerekek figyelme lankadni kezd). Iván szinte folyamatosan értékel: többnyire csak arcjátékával, testtartásával jelzi, elégedett-e. Ha mégis megszólal, általában kérdez. Tanítványait nem kezeli felnó’ttként, de partnernek tekinti őket. Ha a helyzet úgy kívánja, pár perces anatómia-előadást tart vagy együtt elemzik egy zenedarab stílusát. Nincs drill, bárki kérdezhet, ha udvarias és betartja a játékszabályokat (jelentkezni is felesleges). A táncterem, mely a Kreatív Mozgás Stúdiónak és a Budapest Tánciskolának is otthont ad, egy öreg bérház alagsorában található.”
Dávid Péter: “Szeretnék valaminek a végére járni”. Angelus Iván táncpedagógus. Respublika 1994.05.20., 1. évf./1. szám, 65-66. old.